Természetesen


Share this :   | | | |
Természetesen

Városban élsz? Régen töltöttél időt a természetben? Stresszben élsz? Nem találod a helyed? Elfelejtetted merre van az előre, merre van a lent és a fent?

Nincs abban semmi különös, ha a város bedarál.

Az ember a természet közelségében működik természetesen, ösztönösen, egységben. Még az is, aki remekül érzi magát a városban. A város mesterséges környezet, mesterséges működéssel, a természettől elrugaszkodott ritmussal.

Nem csoda, ha itt az ember tele van kétséggel. Nincs viszonyítási alapunk, egymás őrületéhez viszonyulunk. A betonon a lábunk nem kapcsolódik a földhöz, reggelente az ébresztőóránkra kelünk, napközben pénzért dolgozunk, legtöbbünk olyan munkahelyen, ahová utál bejárni, és úgy tölti a hétköznapokat, hogy visszaszámolja az órákat, hogy mielőbb vége legyen a napnak.

Érthető, hogy a fennmaradó szabad óráinkban őrültek módjára kergetjük a vágyainkat. Kevés az időnk, marad hát az akarás, az akarat érvényesítése. A vágyak kielégítése. Gyorsan. Most és mást! Speed fitness, fast love, yolo.

A természet viszont nem ismeri ezeket az őrületeket. A természet nem ismeri az akarást. A természet létezik. A természet történik. Összehangoltan, saját ritmusában. Néha lassú, néha gyors. Nem lehet siettetni, nem lehet megállítani.

Eredetileg mi emberek ennek a működésnek a részei voltunk. És vagyunk most is.

Ha bedarált a város, irány a természet!