A Király Ili #BeDoHave


Share this :   | | | |
A Király Ili #BeDoHave

“Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem; Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem; Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés; Merész leszek, mert annak kell lennem; Barátja leszek mindenkinek – ellenségnek, társtalannak; Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot; Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet; Felnézek, és… nevetek, és szeretek, és magasba emelek.”

Howard Arnold Walter

Interjú az anyukámmal. Szívem szerint vágatlanul megosztanám a hangfelvételt és meleg színekkel képet festenék, hogy visszaadjam ennek az intenzív figyelemben együtt töltött másfél órának a hangulatát.  Nem fogok, mert a hangfelvétel hosszú, festeni meg nem tudok. Viszont bízom benne, hogy a szavak segítségével is eljut az energia azokhoz, akik ránk találtak. 

(Szerintem mindenkinek csinálnia kéne egy ilyen interjút az anyukájával amíg teheti.)

Az interjú a #BeDoHave projekt keretében készült. 

Hogy hívnak?
Én vagyok a Király Ili.

Számodra mit jelent a szó: BOLDOGULNI?
Andare avanti – ez olaszul azt jelenti “előre menni”.

…Mindenkinek mást jelent boldogulni. Minden szinten meg lehet találni a jót, meg az egyensúlyt. Kérdés, hogy melyik szint elfogadható az embernek. Az ember egyéni igényei adják meg erre a választ.

Neked mit jelent? Előre menni?
Boldogulni a mindennapi életben. Hogy meglegyenek a földi élet feltételei egy valamilyen szinten és ezeken túl a lelki dolgok is többnyire rendben legyenek. Egyszerű dolgok ezek. Az ember edz, túrázik, szereti a munkáját, problémákat old meg, gyereket nevel, próbálja a gondjait mederbe terelni, derűt csempészni a hétköznapokba.

Te mennyire érzed, hogy boldogulsz?
Mondjuk 70%-ban. Többnyire elégedettnek érzem magam.

Neked mi segít ebben?
Az, hogy minden napra vannak céljaim. Kicsik, nagyok. Minden nap van miért felkelnem és tudok örülni az apró sikereknek, a jól elvégzett munkának, vagy egy cél elérésének. A részsikerek is erőt adnak. A célok fontosak. Ha nincsenek célok, nincs kihívás, akkor nincs boldogulás, nincs semmi. Mindig kell valami, hogy legyen miért élni.

Mi a munkád?
Olasz, testnevelés szakos tanár vagyok. Tanítok.

Mi a hivatásod/szenvedélyed?
Adni a gyerekeknek. Adni, adni adni. És soha nem tudni azt, hogy mikor min bukik meg a mutatvány. Iszonyú nagy felelősség. Tanítani a világ negnehezebb munkája. És egyben a világ legszebb munkája. Nem is munka. Hivatás.

Hogyan kezdted el? Mi indított el?
Nem is tudom. Amikor indultam, akkor szerettem a sportot, a nyelveket, szerettem gyerekek között lenni és mindig afféle “bandavezér” voltam. De akkoriban nem tudtam, hogy a hivatásom felé igyekszem.

33 éve tanítok. Mindig is szerettem a munkámat, de most kellene kezdenem. Most látom csak mennyi hibát követtem el, hogyan lehetne sokkal jobban csinálni.

Meghatározó volt pályakezdőként a megfelelni akarás, vagy az egész társadalmunkra jellemző megfeleléskényszer, túlteljesítés, amiben mi felnőttünk.

Talán ezért kevesebbet törődtem a gyerek lelkével – szigorú voltam, inkább a tanítás, a munkához való hozzáállás tanítása, a fegyelem volt a cél.

Hogyan lehet jól tanítani?
Nem szeretem a bratyizást, de utat kell találni a bratyi és a szigor között – most értettem meg, hogy a gyerek nem csak gyerek. Sokkal értékesebb, mint egy felnőtt. Meghatározó a szeretet, a figyelem, amit kapnak. Otthonról, a családból és tőlünk, tanároktól. Sokkal több figyelmet szentelni arányaiban a gyerek lelkének, és nem csak a tanításnak, tudás átadásának. Ehhez kell az idő.

Sokkal több időt kellene a gyerekkekkel, a gyerekek között tölteni – ez a jelenlegi oktatási keretek között csak akkor lehet, ha tanárként ezt magad megteremted. Én most minden erőmmel ezen vagyok. Szervezek mindenfélét – sport, kultúra, kirándulás, vagy akár szimpla beszélgetéseket a szünetekben.

Mire vagy a legbüszkébb?
Rátok! …. Na jó, ha magammal kapcsolatban, akkor arra, hogy én vagyok a Királyili:)

Szeretnek a kollégáim, én is őket, és erről talán én is tehetek…A 25. sítáboromra is büszke vagyok. Szívem szerint mindenkit megtanítanék síelni.

Ki a példaképed és miért? (ha van ilyen)
Nincs példaképem. Morzsákból tevődik össze valamiféle kép. Azokra az emberekre például mindig felnéztem, akik határozottan kiállnak magukért és a véleményükért. Nekem ezt meg kellett tanulnom.

Mi motivál?
Hogy másoknak adni tudok.

Mi volt eddig a legnehezebb, mi volt életed legnagyobb kihívása?
Nem volt semmi nagyon nehéz. Ha visszanézek a kezdetekre, amikor te születtél, akkor az mai fejjel végiggondolva nagyon nehéz lehetett. De azt fiatalosan és lendülettel nagyon jól megoldottuk.

Ha visszagondolok egy dolog mégiscsak nagyon nehéz volt. Amikor az átképzést csináltuk. 90-ben a rendszerváltással megszűnt a kötelező orosz nyelvtanulás. Orosz szakosként lehetőség volt másik szakot választani. Mentőöv volt, nem volt kötelező… de nekem, nekünk magától értetődő volt. Visszagondolva az túl nagy falat volt. Elsős Attila (a testvérem), te ötödikes. 3 évig egyetem esténként, mellette munka. Ráadásul mindketten egyidejűleg. Nagy teher volt ez mindenkinek. Volt olyan kollégám, aki nem bírta.

Hogyhogy te végigcsináltad?
Hát figyelj…ha az ember elkezd valamit, azt végigcsinálja.

Van bármi, amit feladtál?
Nem mondanám….apámtól jó természetet örököltem – makacsság, konokság  – ennek vannak iszonyatos oldalai, de jók is. Nem adjuk fel a terveinket, az álmainkat.

Vannak, akik életre születnek, vannak, akik élhetetlenek.

Ez min múlik?
Azon, hogyan készítenek fel. A szülők és a tanárok munkáján. Nagy felelősség. Az sem jó, ha nem engedik el, túlféltik őket…vagy ott a másik véglet, azok a gyerekek, akik otthonról semmit nem kapnak/kaptak.

Szerinted tud segíteni az iskola azoknak a gyerekeknek, akik rossz családi háttérből jönnek?
Azt tapasztalom, hogy aki a családi hátteret nem kapja meg, hiába kapja az iskolában a támogatást, az eredmény legtöbbször nem tartós…de szerencsére vannak ellenpéldák.

Mitől tudnak mégis egyes nehéz helyzetből jövő gyerekek kiemelkedni?
Talán attól, hogy AKARNAK BOLDOGULNI.

Kevés embernek van erős akarata – nagyon sokan feladják. De persze ennyi tapasztalattal sem lehet általánosítani.

Mitől érzed magad elégedettnek?
Aki vagyok, ami vagyok. Ahova, és ahogy ide jutottam.

Mit csinálsz ha elkedvetlenedsz?
Akkor ülök és nincs kedvem semmihez. Semmit nem csinálok és csak ülök. Nyilván próbálom magam felrázni, de az utóbbi időbbi időben megengedem magamnak ilyenkor a semmittevést. Aztán egyszer csak elmúlik.

Mik a következő terveid?
Most pl két ünnep között szeretnék elmenni síelni, aztán a sítábor – nagy munka, felelősség – ha jól sikerül, akkor nagy öröm és kiteljesedés.

Aztán ott a nyolcadikos osztályom – szeretnék velük még többet foglalkozni. Mire közel kerültünk egymáshoz, el is mennek… Ehhez is idő kell.

Mit üzensz annak, aki nem tudja merre tovább?
Szerintem sokat számítanak a barátok. Keresse meg azt a barátot, aki tud vagy nem tud kezdeni magával valamit, és kezdjenek el együtt segíteni valakinek, aki még rosszabb helyzetben van. És az feldob. Az iszonyú nagy erőt ad. És ez elindít egy úton. A többi meg jön majd magától.

Kapcsolat
www.siho.hu

Leave a reply