Asszertív jogok listája


Share this :   | | | |
Asszertív jogok listája

Coaching során gyakran merül fel problémaként a nemet mondás képességének hiánya, a túlzott konfrontáció kerülés. A probléma hátterében sokminden húzódhat önbizalom hiánytól félelemig, neveltetésből és információ hiányból adódó problémákig.

Sokszor segíti a nemet mondást már önmagában az is, ha tudjuk, hogy jogunk van ehhez! Ebben segíthet a mindenkit megillető asszertív jogok, és persze az ezekhez tartozó kötelességek ismerete.

Asszertív jogok listája

1. Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet.
2. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled.
3. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek.
4. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked és mi nem.
5. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bőntudatot éreznél.
6. Jogod van ahhoz, hogy kérd, amire szükséged van.
7. Jogod van ahhoz, hogy megkapd, amiért fizettél.
8. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakemberektıl, beleértve az orvosokat is.
9. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el, és vállald a következményeket.
10. Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet.
11. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.
12. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj.
13. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: nem tudom.

Kiegészítés:
Asszertív jogok és kötelességek listája

  • „Jogod van ahhoz, hogy önbecsülésed és méltóságod megőrzése érdekében megfelelően eljárj, még akkor is, ha ezt valaki sérelmesnek találja – feltéve, ha indítékaid nem agresszívak.
  • Nem vitathatod el mások jogát, hogy önbecsülésük és méltóságuk megőrzése érdekében akár olyan módon járjanak el, amit sérelmesnek találsz, ha egyébként indítékaid nem agresszívak.
  • Jogod van arra, hogy ha önérvényesítési jogaid értelmezésében bizonytalanságok vannak, akkor ezeket tisztázd az érintett személlyel.
  • Tudomásul kell venned a másiknak azt a jogát, hogy kérje tőled az önérvényesítési jogok gyakorlásával kapcsolatos bizonytalanságainak tisztázását, még akkor is, ha te ilyen problémákat nem látsz.
  • Jogod van bármit csinálni, amíg ezzel nem zavarsz, nem korlátozol, nem hozol hátrányos helyzetbe másokat, nem akadályozod őket saját jogaik érvényesítésében.
  • Nincs jogod kifogásolni senkinek a cselekedeteit, amíg ezek nem zavarnak, nem korlátoznak, nem hoznak hátrányos helyzetbe téged, nem akadályoznak saját jogaid érvényesítésében.
  • Jogod van arra, hogy tévedj, hogy hibát véts, és viseld azok következményeit.
  • Nincs jogod elvitatni a másik jogát arra, hogy saját hibáira, tévedéseire úgy tekintsen, mint tevékenységének természetes kísérőire, és ne érezzen miattuk bűntudatot, amíg az általa okozott hiba nem korlátozza mások lehetőségeit és jogait.
  • Jogod van arra, hogy megváltoztasd a döntésedet.
  • Tiszteletben kell tartanod, ha valaki egy csak rá tartozó kérdésben, saját felelősségére hozott döntését megváltoztatja.
  • Nincs jogod számon kérni, miért tette, hacsak döntése nem sérti valamilyen megállapodásotokat vagy közös érdeketeket.
  • Jogod van arra, hogy döntésed logikátlan legyen.
  • Nincs jogod arra, hogy másoktól számon kérd döntésük logikáját, még kevésbé arra, hogy a saját logikádat rajtuk kérd számon.
  • Jogod van azt mondani: „Nem tudom”, ha tapintatosan vagy tapintatlanul az iránt érdeklődnek, mérlegelted-e döntésed minden következményét és tényét, mielőtt döntöttél.
  • Nincs jogod elvárni senkitől, hogy mielőtt dönt, tökéletesen átlássa döntésének legtávolabbi következményeit is. Nincs jogod arra, hogy ha ezt elismeri és az általad fontosnak tartott szempontot nem tartja fontosnak, felelőtlennek tartsd őt, ha egyébként a legfontosabb tényezőket és következményeket számításba vette.
  • Jogod van arra, hogy magatartásod, gondolataid, érzéseid magad ítéld meg, magad vállald értük a felelősséget, magad viseld a következményeit.
  • Nincs jogod arra, hogy mások magatartását, gondolatait és érzéseit elítéld, amíg ezek nem zavarnak önérvényesítési jogaid gyakorlásában. El kell ismerned a másiknak azt a jogát, hogy cselekedeteit, gondolatait, érzéseit maga minősítse, következményeikért maga vállalja a felelősséget.
  • Jogod van arra, hogy magatartásod ne magyarázd, ne igazold mások előtt, ha ez nem érint előzetes megegyezést, vagy közös érdeket.
  • Nincs jogod arra, hogy másoktól magyarázatot kérj a magatartásukra, amíg ez nem zavar jogaid gyakorlásában. Ugyanígy arra sem tarthatsz igényt, hogy igazolják előtted magatartásukat
  • Jogod van arra, hogy másokhoz való viszonyodat magad alakítsd a magad által választott eszközökkel, feltéve, hogy ennek során nem sérted mások jogait. El kell ismerned mások jogát arra, hogy saját elképzeléseik szerint alakítsák a viszonyukat veled, feltéve, hogy ennek során nem sértik az önérvényesítési jogaidat.
  • El kell ismerned mások jogát arra, hogy saját elképzeléseik szerint alakítsák a viszonyukat veled, feltéve, hogy ennek során nem sértik az önérvényesítési jogaidat.
  • Jogod van eldönteni, hogy vállalod-e vagy sem a felelősséget mások problémájának megoldásáért. Ha segítségedet visszautasítják, nincs jogod megsértődni.
  • Nem igényelhetjük másoktól, hogy problémáink megoldásáért felelősséget vállaljanak, és ha mégis ezt akarják, jogunk van visszautasítani a segítségüket.
  • Jogod van arra, hogy függetlennek érezd magad mások jóindulatától, amikor velük ügyeidet intézed, és eltekints attól, hogy előzőleg elnyerd a jóindulatukat.
  • Nem tarthatsz igényt arra, hogy bárki is a kötelező udvariasságon túlmenően igyekezzék elnyerni a jóindulatodat csak azért, hogy legjobb tudásod szerint intézd vele az ügyét.
  • Jogod van azt mondani másoknak, nem érted, mit akarnak tudatni veled, ha szándékaikat, problémáikat, érzéseiket, gondolataikat csupán jelzésekkel próbálják közölni, és azt várják tőled, hogy kitaláld őket.
  • Nincs jogod elvárni másoktól, hogy szándékaid, problémáid, érzéseid, gondolataid megértsék, ha ezekről csupán jelzések útján próbálod tájékoztatni őket.
  • Jogod van az egyedüllétre.
  • Nincs jogod másoktól zokon venni, legyen bármilyen mély is a kapcsolat köztetek, ha időről-időre magányba akarnak vonulni.

(Alexander Oakwood, 1992: 98-122)

Leave a reply