Byron Katie 4 kérdése


Share this :   | | | |
Byron Katie 4 kérdése

Byron Katie szerint az univerzum egy kedves és barátságos hely. A szenvedésünk oka, hogy elhisszük amit gondolunk, és harcolunk azzal, ami VAN. Csak az szabadít fel, ha hajlandó  vagy elfogadni és megszeretni azt, ami VAN.

Nemrégiben New York államban, Rhinebeckben egy fantasztikus elvonuló helyen a természetben, a Hudson folyó partján az Omega Intézetben töltöttem 3 napot, ahol találkoztam Byron Katievel és közelebbről megismertem azt a fantasztikus módszert, ami “The Work” néven vált ismertté.

A módszer segít szembenézni azokkal a félelmekkel, amiket a múltból hozunk és a jövőre vetítünk. Ezáltal visszakerülni az ITTbe és a MOSTba, ahol nincs félelem. Segít meglátni, elfogadni és megszeretni azt, ami VAN. És így megbékélni és elengedni azt, ami feszít, blokkol, ami fáj.

A módszer egyszerű. Egy órányi idődre és nyitottságra lesz szükséged. Ha készen állsz, íme:

Nyomtasd ki a munkalapot: Judge Your Neighbour worksheet

Fogj egy tollat, a munkalapot, és ülj le. 

Csukd be a szemed.
Keresd meg az emlékedben azt a pillanatot, amikor valami vagy valaki szomorúságot, dühöt, negatív érzést okozott benned. Egészen részletesen írd körül a pillanatot, a helyzetet. Képzeld magad elé azt, aki ezt az érzést okozta benned. Halld a szavakat, amik bántottak. Kerülj bele az elmédben ebbe a pillanatba térben, időben.

Töltsd ki a munkalapot.
Válaszold meg az első kérdést. Majd a másodikat és sorban egészen az ötödik kérdésig. Fontos, hogy sorban haladj és maradj annál a helyzetnél, amit eredetileg megtaláltál, és az állítással dolgozz. Légy őszinte és adj időt magadnak.

  1. Ebben a helyzetben ki mérgesít, szomorít el, idegesít vagy zavar téged? Mi az, amit nem kedvelsz benne?
  2. Hogyan akarod, hogy megváltozzon, mit akarsz, mit tegyen?
  3. Adj neki tanácsot ebben a helyzetben: mi az, amit tegyen, ne tegyen, gondoljon, vagy érezzen, milyen legyen?
  4. Van e valamire szükséged tőle? Mire van szükséged tőle, hogy boldog legyél?
  5. Mit gondolsz róla? Készíts listát! (Ítélkezz szabadon, hisz az elme gyakorlott ebben, engedd ki!)
  6. Mi az, amit ezzel a személlyel nem akarsz többet megélni?

Kérdőjelezd meg a gondolatod és adj magadnak teret és időt
Menj vissza az első állításodhoz. Olvasd fel magadnak és tedd fel a következő 4 kérdést ebben a sorrendben. Miután felteszed a kérdést, adj időt magadnak. Csendesedj el és várd ki a saját válaszaidat. Nem kevesebb ez, mint meditáció:

  1. Igaz ez?
  2. Biztos, hogy igaz ez?
  3. Hogyan reagálsz, mi történik veled, ha elhiszed ezt a gondolatot?
  4. Ki lennél a gondolat nélkül?

És végül fordítsd meg az állítást. (Pl. Szomorú vagyok, mert a barátom nem hallgat rám.)

  • magadra vonatkozóan (Szomorú vagyok, mert nem hallgatok magamra.)
  • a másikra vonatkozóan (Szomorú vagyok, mert nem hallgatok a barátomra.)
  • és az állítás ellentéte (Szomorú vagyok, mert a barátom hallgat rám.)

Fontos, hogy a megfordításoknak is adj időt. És ezekkel kapcsolatban is tedd fel a kérdést: Igaz ez?

Ha segítségre van szükséged a munkalap kitöltésében, keress bátran az emese@zuango.hu címen. Skypeon keresztül is megtalász: Zuango néven.

Még egy fontos kiegészítés arról, hogy mit jelent a jelenben lenni Katie szerint. 3 féle “business” van, azaz 3 féle dolog. És ahogy a magyar nyelv is mondja, törődj a magad dolgával.

Van a saját dolgod. (ez a mi helyünk)
A mások dolga. (ehhez semmi közünk)
És Isten dolga. (ehhez sincs közünk)

Ha a jelenben vagy, akkor a magad dolgával törődsz, és minden, ami veled történik, a gondolat szintjén már fikció. Amint felcimkézzük a megélést, már nem vagyunk a jelenben. Az pedig, hogy jól vagy rosszul érezzük magunkat, annak a függvénye, hogy milyen gondolatot hisszük el arról, ami velünk történt.

Ha mások vagy Isten dolgába avatkozol, akkor már nem vagy otthon, nem vagy a saját életedben, azaz nem vagy az ITTben és a MOSTban. Vagy ahogy a magyar nyelv mondja “Nem vagy magadnál” – (mert ilyenkor már másnál vagy). Ahogy Katie mondaná, nem vagy ébren.

Még többet a módszerről magyar nyelven ITT olvashattok.

Leave a reply