A tükördimenzió


Share this :   | | | |
A tükördimenzió

Az emberi kapcsolataink mind tükreink. Vannak kellemes és kellemetlen tükröződéseink. És vannak felkavaróan ambivalensek is, amik könnyen kimozdítanak önMAGunkból.

Vannak kapcsolatok, ami a benned levő fényt, ahogy a buddhisták mondják, a “skillful”, vagyis kiművelt tulajdonságaidat (nagylelkűség, szerető jóság, bölcsesség) mutatják, vagy próbálják meg. És vannak, amik az árnyékodat, az “unskillful” minőségeidet (kapzsiság, gyűlölet és nemtudás). Különösen akkor találod ezekkel szemben magad, ha képtelen vagy ezeket a minőségeidet felvállalni magad előtt.

Ambivalens kapcsolatok

Vannak kapcsolatok, amik egyenesen a tükördimenzióba visznek. Olyanok, amik tökéletesen mutatják az árnyékodat, és nem tudsz tőlük szakadni. Mintha szembetalálnád magad legrosszabb önmagaddal. Egy darabig tisztán látsz, azután nem tudod eldönteni, hogy a másik a hibás, vagy te lettél egy szörnyeteg, esetleg mindig is az voltál. Mígnem egyre kevesebb emléked marad arról az Énedről, aki kedves, megértő, türelmes és szeretetteli. Egyik pillanatban menekülnél, másikban belülről érzed, hogy szereted és neked kell változnod. Ez maga az őrület. Hangos veszekedések, csökkenő önértékelés, a kétségek a mindennapjaid részévé válnak, mégsem tudsz kilépni belőle.

Figyelem! Ajándékot kaptál. Lehetőséget, hogy ránézz önmagadra és dolgozz még a helyes irányba, megszeresd saját árnyékodat és fókuszálj a “skillful” minőségek kiművelésére magadban.

Nem vagy sem jó, sem rossz

Fontos észben tartani, hogy ezek a kevésbé szimpatikus minőségeid is hozzád tartoznak, de nem azonosak veled. Ahogy a “kiművelt” minőségeid is hozzád tartoznak, de nem azonosak veled!

Az öreg cseroki indián egyszer azt mondta az unokájának.” Fiam tanuld meg hogy mindnyájunkban két farkas csatázik. Az egyik gonosz, dühös, féltékeny, kapzsi, bosszúálló, alantas, önző. A másik jó. Öröm, béke, szeretet, remény, alázat, kedvesség és igaz szív lakozik benne.  A gyerek elgondolkodott , és megkérdezte: Nagypapa, és melyik győz?” Az öreg csendesen így válaszolt: Amelyiket eteted.”

Van, amikor lépni kell

Az a kapcsolat, amelyik a rosszabbik minőségeidet hozza ki belőled, szükségképpen nem jó neked. Neked sem és a környezetednek sem. Köszönd meg a tükröt, vond le a tanulságokat és lépj tovább. Persze lehet próbálkozni, hiszen amikor jó, akkor minden annyira jó. Vagy a gyerek(ek) miatt. Vagy ezer meg egy okból.
De ne áltasd magad. Ebben a kapcsolatban itt tartasz. Itt tartotok együtt. És ha nem építitek egymást, akkor lépni kell. Ha hiszel a kapcsolatban, ha tényleg szereted a másikat, irány egy párterápia. A kapcsolatra vetített szép remények, vagy a “semmi sem tökéletes” mantrája nem oldanak meg semmit. Ki kell lépni, legalábbis az aktuális kapcsolati szerződés kereteiből. Van úgy, hogy a kapcsolatot új alapokra lehet helyezni. Ha tényleg egymásnak teremtett titeket a sors, a teremtő, (vagy amiben hiszel), akkor azt onnan tudod, hogy jól vagytok. Mindketten. Kérdőjelek nélkül.

Az azonosulásról

A Sayalay által tanított, theravada buddhista tradíció szerint nincs olyan, hogy valódi személyiség. Minden, ami megnyilvánul énünkként, személyiségnek címkézve, csupán folyamatosan keletkező és eltűnő elme és testérzetek láncolata. Más kérdés, hogy mivel bizonyos dolgokat életünk elejétől ismételgetünk, bizonyos minőségeinket kora gyerekkorban visszatükröződve látunk magunkról, könnyen azonosulunk ezekkel. Így leszünk valakik. Egész konkrétan kb 2 éves korunk körültől, amikor képesek vagyunk már a tükörben látott képmásunkat nevünkön szólítani. Ez az emberi elme egészséges alapműködése. Hasznos és egyben nemkívánatos az azonosulás képessége.

Egy szó mint száz, ha olyan kapcsolatban találod magad, ahol a tükördimenzió foglya lettél, tudd, hogy egymás felé nincs kiút. Fekete lyukhoz érkeztél, aminek nincs alja. A másik ember saját félelmeit vetíti rád, amikben visszatükröződsz. És ugyanez fordítva. Az igazi csapda az azonosulás. Amit érzel, hogy hullámvasúton ülsz és, hogy szenvedsz.

A kiút befelé van

Van megoldás. Van kiút. Csak éppen nem kifele, hanem befele kell hozzá indulni. A tükörterem próbája a legbátrabbaké. Ha ebben találod magad, az jel, hogy készen állsz fejet hajtani önMAGad előtt! Ülj le, csukd be a szemed és kezdj el látni. Megtalálod a kiutat.

Amit ajánlok útravalóul:

  1. A szeretet szükségképpen emel. És azt összetéveszthetetlenül érzed. Folyamatosan emel. Ami nem ezt teszi, nem szeretet. Akkor sem, ha annak mondják
  2. Ha találkozol az árnyékoddal és felismered, hogy elrontottál sokmindent a kapcsolatodban, fogadd el és bocsáss meg magadnak. Ez a legnehezebb, de nincs más út.
  3. Törekedj kiművelni magadban a “skillful” minőségeket(nagylelkűség, szerető jóság, bölcsesség). Ez folyamatos gyakorlást igényel.
  4. Ha egy kapcsolat az “unskillful” oldaladat erősíti (kapzsiság, gyűlölet és nemtudás), köszönd meg, hogy megismerted az árnyékod és lépjetek tovább. Lépjetek ki a szarból és dolgozzatok magatokon, hogy új minőségben tükröződhessetek. Még az is lehet, hogy újra egymásban. És az is lehet, hogy nem.Illusztrációképpen pedig egy marvelt ajánlok. A tükördimenzió fogalma a Dr Strange című filmből jön, meseként is felfogható a film, de tudjuk, minden mesének van alapja. Itt úgy tűnik erősen alapoznak a gyakorlott vipassana meditáció útját járók tapasztalataira.

Leave a reply