Vers | ZUANGO

Vers


Share this :   | | | |
Vers

Vége

Rajtadfelejtettem a blokkokat.
Zár alatt hibernált bűntudat.
Önvédelem fagyasztotta szívtelenre azt ami lehetett volna ha a volna nem lett volna
Tam da dam
Gyászolnám de nem találom az emléked pedig ott voltunk tavaly nyáron, ahol a párok
Keresem a napfény, mosoly, tengerpart, naplemente fényében készült fénykép eredetijét. Hiába.
Csak a képekig jutok.
Képeket találok ha egyáltalán valamit látok. Remény csillogott az eltelt időn át, hangos szavakon át, reménytelen forgatókönyvek árnyékán át.
A remény halt meg utoljára. És vele minden ami sosem volt más, mint kép.
Lehetőség. A soha el nem érkező tökéletes pillanatok egymásutánja, a szép jövő garancialevele a múlt fájdalmainak tengerén.
Ez a hajó elment.
Úgy futott ki, hogy nem regisztrálták indulását, ahogyan érkezését sem várta senki igazán.
Ő volt a híres lehetett volna, dejó volt, de rossz volt, sosevolt óceánjáró fedélzetén a pillanat, ami feloldódott a végtelenben az első csók és az utolsó hangos szó között.

Király Emese

Leave a reply