A karibiak délen így köszönnek el egymástól: Pura vida! Én így fordítom: Egyszerűen élj! Élj egyszerűen!
Ennél jobbat aligha kívánhatunk egymásnak.
Ha a pillanatban vagy, azaz nem a gondolataid, vagy akaratod után sóvárogsz, akkor biztosan az történik veled, aminek történnie kell. Az élet ugyanis természeténél fogva megállíthatatlan, te pedig vele együtt „történsz”. Fogantatásod pillanatától része vagy a körforgásnak. Azaz élsz.
Ha tudatosságodat arra használod, hogy megfigyeld és tudatosítsd azt, hogy adott helyzet milyen érzéseket, megérzéseket hoz, akkor lehetőséged van a saját, vágyott utadat választani. Szabadon dönthetsz, hogy kell e legközelebb is hasonló tapasztalás vagy nemet tudsz rá mondani akármilyen vonzó külsővel érkezik.
Minél többet és szabadabban tapasztalsz, annál pontosabban megismered saját határaidat. (Ne félj a határoktól, ezek nem korlátok. Épp ellenkezőleg, a határaid a szabadságod biztosítékai.) Ha képes vagy saját határaidat tiszteletben tartani, és határozott nemet mondani helyzetekre, emberekre, amikről már megtapasztaltad, hogy nem segítenek téged, nemet mondani arra, ami megnehezíti, hogy a pillanatban maradj, meg tudod élni azt az életet, amire vágysz.
Pura vida!