Skip to main content

Szutor Feri #BeDoHave

Szutor Ferenc

Ferit évek óta ismerem és sokáig kizárólag annyit tudtam róla, hogy az Adverticum igazgatója, van egy kutyája, a Somogyi Endre barátom barátja és, hogy szeret vitorlázni. Aztán egy vidéki konferenciáról együtt autóztunk hazafelé és akkor kiderült még egy csomó érdekesség. Elmesélte, hogy az iskolarendszert nem neki találták ki, és elég rossz gyerek volt. Ennek ellenére, vagy tán épp ezért elég érdekesen alakult az élete. Amellett, hogy ügyvezető, van egy csodás vitorláshajója is, sőt, a nevéhez fűződik az egyik hazai online vitorlás magazin, Magyarországon néhány barátjával együtt ő forgalmazza a Brompton bicikliket és még egy csomó minden. Inspirálóak a jó értékrendű, önálló, agilis emberek, akik nem ismerik a lehetetlent. Ferit ilyennek ismertem meg.

#BeDoHave

Hogy hívnak?

Szutor Ferenc

Számodra mit jelent a szó: BOLDOGULNI?

Kihozni a legjobbat az adott helyzetből.

Mi a munkád?

Az Adverticum Zrt. vezérigazgató-helyettese vagyok.

Mi a hivatásod?

Bajban leszünk:) Ízlelgetem ezeket a szavakat. Hivatás, szenvedély. Az elhivatott és/vagy szenvedélyes ember életében van valami, amit minden fölé helyez. Ennek előnye, hogy magabiztosság, stabilitás nyerhető belőle, viszont rossz, ha ez a hivatás vagy ez a szenvedély valami miatt már nem lesz olyan csábító. Olyankor elég nagy űr marad a helyén. Én azt gondolom, hogy sokkal fontosabb nyitottnak és befogadónak lenni. Új élményeket szerezni, közhelyesen: kimozdulni a komfort zónából. Nem szenvedélyesen, hanem önmagunkért, saját épülésünkért.

Mondhatjuk, hogy az új dolgok keresése, a szabadság a szenvedélyem. Nehezen bírom a korlátokat, mármint azokat a korlátokat, amiket nem magamnak állítok fel.

Mire vagy a legbüszkébb?

Én eléggé kooperatív, empatikus ember vagyok. Ha valamire büszke lehetek, akkor az az, hogy sohasem mások kárára boldogultam. Bármibe is kezdek mindig fontos a számomra, hogy akikkel együtt dolgozom, vagy akikkel munkám során kapcsolatba kerülök, elégedettek legyenek a szituációban.

Ennek megfelelően nagyon zavarnak azok az emberek, akik nem vesznek tudomást körülöttük lévőkről. Szerintem nem lehet hosszú távon sikeres az, aki a saját érdekeit erővel érvényesíti. Apró probléma, hogy a történelem ennek mondjuk pont ellentmond. Bár talán épp emiatt tart a jelenlegi irányba az emberiség.

De hogy konkrétumokat mondjak, valamikor szintén 90-es évek végén indítottuk el a pardey.org-ot barátaimmal,Somogyi Endrével, Sitte Dáviddal és Javorniczky Áronnal. Ingyenes webtárhelyet biztosítottunk mindenféle kezdeményezésnek akkoriban, amikor még szinte alig létezett internet. Kezdő zenekarok, művészeti projektek és buliszervezők igényeltek mindenféle pardey.org -os tárhelyet. Innen indult a hosszú pályát befutott Cinetrip vagy a fényfestészetéről híressé vált dorkandkozma.com -is.

3 éven keresztül volt műsorom a pararadio.hu-n, az első hazai kísérleti online rádióban. ParaQuest néven futott és problémás kérdéseket próbáltunk feszegetni benne. Szóval sok érdekes dolog történt a múltban, remélem legalább ennyi van még előttem is.

Mióta élsz a hivatásodnak?

A felvezetés után erre nehéz lesz válaszolnom.

Világ életemben nagyon önfejű voltam, már gyerekkoromban sem lehetett velem bírni. Ha kitaláltam valamit, akkor nem ismertem a nem-et. Volt alkalom, hogy konkrétan a tetőn másztam ki, mert a szüleim nem engedtek el valahova. Nem voltam könnyen kezelhető az biztos. Nagyon fontos volt nekem, hogy független legyek, hogy a saját lábamra álljak. Korán dolgozni kezdtem és munka mellett tanultam tovább. 19 évesen a saját magam által megkeresett pénzből költöztem albérletbe. Azóta sem sokkal könnyebb rávenni olyan tevékenységre, amit nem saját akaratomból csinálok.

Hogyan kezdted el? Mi indított el?

Mindig is nagyon aktív voltam. Nem tudom mi indított el, azt hiszem soha nem is álltam meg. Csak valahogy ahogy én idősödtem, úgy lettek egyre nagyobbak a célok, úgy lett egyre nagyobb a felelősség, egyre összetettebb az élet.

Emlékeszem az első munkahelyemre, amerikai piacra készítettünk weboldalakat, és dollárban kaptuk a fizetésünket. Ez valamikor a 90-es évek végén történt, 20 éves sem voltam. Onnantól többé-kevésbé informatikával foglalkozom. Jó sok éve az Adverticumnál dolgozom.

Tizenévesen mountainbike versenyeztem, most néhány barátommal a Brompton kerékpárokat forgalmazzuk.

Huszonévesen nagyon vonzott a repülés, így a vitorlás „C” vizsgát is megszereztem „egyedül repülhet” de kicsit sikló-ernyőztem is. Végül kikötöttem a vitorlázásnál, ahol a nemzetközi belvízi és a horvát tengeri vizsgán kívül, a nemzetközi vizekre érvényes képesítést is megszereztem, de hogy a munkámhoz is kapcsoljam elkészítettük az akkor még csak printben létező Porthole magazin webes megfelelőjét a porthole.hu–t. Azóta talán a leglátogatottabb vitorlásportál a miénk.

Közben bejártam Kínát hátizsákkal, és próbáltam megismerkedni több nép kultúrájával is. A BKF-en szereztem Intézményi kommunikátor, illetve Kommunikáció és Médiatudomány diplomát.

Szóval minden fontosabb szál észrevétlenül, de folyamatosan szövődött az életemben.

Mi motivál?

Nagyon fontos számomra a pozitív visszacsatolás. Nagyon elkedvetlenít, ha azt érzem, hogy a körülöttem lévő emberek elégedetlenek.

Nagyon jó érzés, ha az ügyfelek örülnek egy új fejlesztésnek, ha egy vásárló örül a biciklijének, ha egy vitorlásversenyen jó a hangulat. Nagyon kiborulok, amikor rátelepedik az emberekre egy általános „szar az egész” hangulat. Szerintem az élet olyan amilyenné alakítjuk magunk körül. Rajtunk múlik minden. Sajnos jellemző ránk, magyarokra a „sírva vigadás”. Valahogy nem tudunk gondtalanok és boldogok lenni, ezzel szemben tökélyre fejlesztettük a kifogáskeresést és a másra mutogatás képességét. Persze amikor én vagyok rossz passzban akkor kicsit nehezebb erre gondolni…

Mi volt eddig a legnehezebb?

Néha sok.

Előfordul, hogy átcsapnak fejem felett a hullámok, hogy egyszerre kezdenek remegni a falak körülöttem. Olyankor elég kibírhatatlan vagyok. Jól tűröm a stresszt, és úgy alapvetően egy „fát lehet vágni a hátán” típusú ember vagyok. De néha túlvállalom magam, és nem tudok minden tányért a levegőben tartani. Szerintem mindenkinek van ilyen az életében. A hosszú évek meg a rutin viszont azt mondatja velem, hogy nincs az a probléma, amit egy kiadós sporttevékenység majd az azt követő hosszú alvás után ne lehetne megoldani. Ez viccesen hangzik, de a fáradt embernek nem csak a teljesítőképessége romlik, hanem stressztűrő, problémamegoldó képessége is. Szóval amikor az van, hogy túl sok. Akkor kicsit el kell engedni, ki kell mozogni a stresszt, majd kell egy kiadósat pihenni, és egész más színe lesz a világnak.

Mitől érzed magad elégedettnek?

Az elégedett ember hátra dől és nem megy tovább. Szóval ha azt mondanám, hogy elégedett vagyok, akkor az nem lenne teljesen igaz. Szeretem a hobbijaimat, a munkámat, boldog párkapcsolatban élek és számomra fontos emberek és fontos állatok vesznek körül. Igen igen, az állatok szeretete szerintem nagyon fontos a kiegyensúlyozott élethez.  Szóval ilyen szempontból elégedett vagyok. Viszont ha belegondolok, hogy milyen nagy a világ, és milyen kis részét ismerem, akkor nagyon elégedetlen vagyok.

Mit csinálsz ha elkedvetlenedsz?

Olyankor erővel veszem rá magam a kimozdulásra. Van olyan, hogy az ember csak ül és néz maga elé. Ez elég kellemetlen tud lenni önmagunk, de a környezetünk számára is. Ilyenkor én általában valamilyen programot csinálok akkor is, ha épp nincs hozzá kedvem. Szinte mindig az a vége, hogy milyen jó hogy eljöttünk/megcsináltuk/megnéztük. És mire végzünk vele, már el is felejtettem, hogy kedvetlen voltam.

Ki a példaképed?

Csak közhelyes válaszok jutnak az eszembe. Semmiképpen sem olyan ember a példaképem, aki bár sok mindent elért az életben, ezért cserébe utálta a környezete, vagy értékelhetetlen volt a családi élete. Sokkal inkább azokat tekintem példaképnek, akik össze tudják egyeztetni a saját céljaikat a családjukkal. Akik úgy tudják megvalósítani önmagukat, hogy közben egész életet tudnak élni. Vitorlázásból fakadóan talán az egyik példaképen Sir Peter Blake, aki saját maga által épített hajóján vitorlázta keresztbe kasul a földet, kutatva a klímaváltozás hatásait és az óceánok szennyezettségét. Nem egyszer családja is elkísérte. 2001-ben kalózok oltották ki az életét.

 

Mik a következő terveid?

Nehéz őket számba venni, sok terv még csak halványan lebeg valahol, néhány már kicsit közelebb van és határozottabb formát öntött. Szeretnék még tovább tanulni, hiszen nagyon jó dolog érdekes emberekkel találkozni. A vitorlázásban is vannak még céljaim. Azt hiszem minden vitorlázónak álma egy óceánátkelés majd egy földkerülés.

A munkámban is vannak céljaim, hiszen fontos, hogy az Adverticum továbbra is meg tudja tartani helyzetét. Szóval nehéz számba venni, de nem fogok unatkozni a következő években az biztos:)

Mit üzensz annak, aki nem tudja merre tovább?

Nem érzem magam annyira bölcsnek, hogy üzenhessek:) Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy ha valaki megfelelő döntéseket akar hozni az életben, ahhoz két nagyon fontos dologban kell jónak lennie.

Az önismeret az egyik, hiszen ha nem tudjuk, hogy mi a jó nekünk, akkor hogyan válasszuk ki a megfelelő utat önmagunk számára? Rossz hír, hogy közben persze folyamatosan változunk, ezért ez egy véget nem érő folyamat.

A másik dolog, hogy tisztában legyünk a lehetőségekkel. Szerezzünk minél több élményt, találkozzunk emberekkel, kultúrákkal. Csak azon lehetőségek közül tudunk választani, amit ismerünk. Ezért fontos, hogy minél többet lássuk és értsünk meg a körülöttünk lévő világból.

Kapcsolat

Slipah (személyes facebook oldal)
Brompton
Adverticum

Porthole.hu