“Almost under way to venture in the deep blue again. Starting in St Tropez… next stop St Martin, let the saints be with us. Europe take care, open your heart and let the love flow, light up the dark times. Caribbean, cool down, the season is starting! OneLove”
Sugár Zsuzsi 2015 októberi facebook update-je…avagy hogyan lesz egy magyar közgazdász lányból óceánjáró hajóskapitány?
#BeDoHave #Zuango
Hogy hívnak?
Sugár Zsuzsi
Mi a hivatásod?
Hajóskapitány vagyok:)
Mióta élsz a hivatásodnak?
Kb 2010 óta
Ha jól tudom eredetileg közgazdász vagy?
Igen, Augsburgban tanultam és az egyetem után kaptam Berlinben egy jó tanácsadói állást. A stratégia volt a szememben a szakma csúcsa, ebből írtam a diplomámat is. Akkor az volt a célom, hogy Közép-Kelet Európára dolgozzak, stratégaként. Az első nagy projektem során egy bank közép és hosszútávú stratégiáját dolgoztuk ki Magyarországra. Gyakorlatilag célba értem… Hamar átláttam ezt a szakmát, ezt a tanácsadói világot és rájöttem, hogy nem tetszik, nem nekem való.
Hogyan lett közgazdász/tanácsadóból tengeri hajóskapitány?
Kitaláltam magamnak, hogy megcsinálom a tengeri vitorlás vizsgát, szerettem vitorlázni, Csopakon van a családnak egy szép versenyhajója, régebben jártunk is le a tengerre, és hiányzott. De hogy jött pont akkor ez a tengeri vizsga, nem tudom. Általában nehezen döntök, de a fontos dolgoknál érzem, hogy mit akarok és akkor az gyorsan megy, mindig egyértelmű. És mivel elég jól kerestem a tanácsadói állásomban, pont meg is engedhettem magamnak.
Mi volt ezzel a jogosítvánnyal a célod?
Nem tudom, talán csak annyi, hogy tudjak tengeren hajót vezetni, és bebizonyítsam magamnak, hogy ha akarom, akkor ezt is meg tudom csinálni. Egyáltalán nem volt akkor bennem, hogy ez az álom munkám és ezért teszek lépéseket.
Fogtam magam, lementem Horvátországba és letettem a vizsgát. Visszafelé megálltam Zagrabban, egy régi csoporttársammal találkozni. Elmentünk bulizni és ott megismertem egy fiút…Beteget jelentettem, egy hetet maradtam vele Zagrabban aztán visszamentem Berlinbe, nemsokkal utána otthagytam a tanácsadói állásom és leköltöztem hozzá, vele.
Oké, a tengerhez egy jogosítvánnyal és kilométerekben is közelebb vagyunk, de hogy lett ebből hajózás?
Tudtam, nagyon tudatosan, hogy váltanom kell és kitalálni, hogy merre tovább. Azt tudtam, hogy szeretek vitorlázni. De nem volt konkrétan a fejemben ilyesmi, hogy én vitorlázásból fogok egyszer élni.
Zagrabban munkát kerestem, eleinte bébiszitterkedtem, aztán találtam egy charter céget és nekik dolgoztam, hajófoglalásokat intéztem. Nagyon komolyan vettem, jártam hajókiállításokra, rohangáltam céges pólóban, de a rengeteg munka ellenére nem jutott a cég egyről a kettőre, plusz megélni sem tudtam a fizetésemből. 9 hónap után ezt az irodai munkát – ahol hajót akkoriban csak képernyőn láttam – ebben a formában otthagytam, plusz a barátomat is:) Megállapodtam a cég tulajdonosával, hogy leköltözök áprilisban a cég hajójára a kikötőbe, fizetést pedig jutalékos alapon kaptam a foglalások után. Így kerültem végül fizikailag hajóra. De ez még csak a kikötő volt…ahol áprilisban még állati hideg van. Abban bíztam, hogy tudok a kikötőben a srácoktól tanulni és ki tudok hajózni, de eleinte semmi. Nem vettek komolyan, nem voltak jófejek…
Soltán a kikötőben dekkoltam 2 hónapig a laptopommal…aztán a főnökasszony kitett a hajóról, arra hivatkozva, hogy kiadják. Abban maradtunk, hogy maradok hétvégéken egy másik kikötőben Uglján, a hajók check-in check-outjánál segíteni, mert a helyi bácsi csak horvátul beszélt. (Zsuzsi pedig összesen 6 nyelven beszél folyékonyan! a szerk.)
Az is kemény munka volt, föl -le rohangáltam folyamatosan a kikötőben, ott telt be a pohár.
De akkor szerencsére valahogy a semmiből összejött 4-5 hétnyi megbízás, mint skipper az Adrián. Ez volt 2010-ben.
Hogyan jött az első skipper megbízás?
Az első például úgy, hogy lekéstem a kompot, és felvett egy nő motorcsónakkal, hogy átvisz. Kiderült, hogy ő is skipper (hajóskapitány), csak idősebb és pont kellett neki valaki a következő hétre. Én elmondtam neki, hogy nekem is van jogsim és most a charter cégnél dolgozom, erre ő adott egy egyhetes skipper munkát. A többi is így jött valahogy a semmiből. “Véletlenül”
Most jöttél vissza a Karib tengerről. Mesélsz arról, mit csináltál ott? Hogyan kerültél oda?
Egy Atlanti átkeléssel indult az egész téli Karibi munka, 5 évvel ezelőtt.
Az első átkelésem is egy belecsöppenés volt. Egy nemzetközi versenyre elhívtak, ahol találkoztam egy sráccal, aki mesélte, hogy készül az Atlanti átkelésre. Fel sem merült bennem, hogy én is csinálhatnék ilyet. Egyszer csak felhívott ez a srác, hogy lemondták a csapatból páran és egy hét múlva indulás, lenne-e kedvem? Nem volt útlevelem, megcsináltattam, elkészült az útlevelem és elmentem, átkeltem:) Kemény volt, nem volt jó az első, ezt most tudom, hogy túlvagyok az ötödiken.
Mik a következő tervek?
A hajózás egy munka, amit szeretek. Kell a tér és a horizontot látni. Ez kell:) Most szeretnék kicsit többet kihozni az életemből.
A természet, a tér és a befelé figyelés lehetősége adott, a spirituális utat szeretném elmélyíteni.
Emlékszem, amikor elkezdtem dolgozni még tanácsadóként, teljesen kiborultam, hogy tényleg csak ennyi van az életben? Ennyi a munka? Hol van ebben az értelem? A magasabb rendű cél?
Kezd összerakódni a belső út és az a világkép, hogy “ahogy kint úgy bent, ahogy bent úgy kint”. És most a kint az egész jól megy, dolgozom a belső úton.
Most elmegyek 3 hétre chiqungot, tai-chit és viet-dahot gyakorolni Kambodzsába. Most ez hívott, ez jött, kíváncsi vagyok.
Szerinted mi kell a sikerhez?
Nem is tudom. Kereső vagyok, ahogy talán mindenki. Nem kell persze ennyire keringeni a világban, van, aki a konyhasarokban is megtalálja, ami az ő útja, ami megnyugtatja. Nekem kell a tér.
A sikerhez talán az segít, hogy hallgatok a hívásra, ami bennem van. Mindent meg kell lépni, amit úgy érzel, hogy akkor épp az kell. Ne gondolkodj előre és ne gondold túl.
Mit üzensz annak, aki nem tudja mit akar, de érzi, hogy nincs a helyén?
Ha eleged van akkor ki kell lépni, ha valami jön azt meg meg kell lépni. Azt hiszem ennyi.