Ha a pillanatban vagy, azaz nem a gondolataid után sóvárogsz, akkor biztosan az történik veled, aminek történnie kell. Az élet ugyanis természeténél fogva megállíthatatlan, te pedig vele együtt „történsz”. Része vagy a körforgásnak. Azaz élsz.
Ha tudatosságodat arra használod, hogy megfigyeld és tudatosítsd azt, hogy adott helyzet milyen érzéseket, megérzéseket hoz, akkor lehetőséged van választani. Kell e legközelebb ez a tapasztalás vagy nemet tudsz rá mondani akármilyen vonzó külsővel érkezik.
Minél többet és szabadabban tapasztalsz, annál pontosabban megismered saját határaidat. Ne félj a határoktól, ezek nem korlátok. Épp ellenkezőleg, a határaid a szabadságod biztosítékai. Ha képes vagy saját megtapasztalt határaidat tiszteletben tartani, nemet mondani helyzetekre, emberekre, amikről már megtapasztaltad, hogy nem segítenek téged, nemet mondani arra, ami megnehezíti, hogy a pillanatban maradj, meg tudod élni azt az életet, amire vágysz.
Anélkül, hogy fejben tudnád hol van, mi a te életed célja vagy értelme.
Csak tapasztalod, hogy ott vagy, ahol vagy. Nem kalandoznak el a gondolataid, nem igyekszel máshová, mert ahol vagy, a lehető legtökéletesebb hely, idő és körülmény. Olyan, amilyennél jobbat elképzelni sem tudnál.
Azt veszed észre, hogy a helyzetek, emberek, eredmények egyre gyakrabban elégedettséggel töltenek el. Megtapasztalod, hogy minden érted történik, minden körülmény varázslatosan együttáll. Szinkronba kerülsz mindennel, ami körülvesz.
Egyszer csak arra ébredsz, hogy megtaláltad magad. Pedig nem ismered a képletet, az összetevőket, nem kapsz cimkéket, nem leszel tűzoltó, katona vagy vadakat terelő juhász. Mégis tudod, minden zsigereddel, hogy ki is vagy te ebben a világban.
A karibiak délen így köszönnek el: Pura vida! Én így fordítom: Egyszerűen élj! Ez áldás.