„…Szóval most nagyon elveszetnek érzem magam. És eszembe jutott, hogy asszem te is valahogy így éreztél, mielőtt elmentél. Mi történt veled, találtál valamit? Vannak válaszaid? Vagy attól, hogy ha az ember kipihent, jókat eszik és sokat van szabad levegőn még ugyanolyan bizonytalan? Kedves drága egyetlen királymesém, dobjál felém valami okosat és bölcset ha tudsz, lelkem vad vizeken hajózik, távol a part. Vagy éppen mindjárt belefutok, csak nem látok az orommig…
sokszor puszil a lézengő ritter „
válaszom
„Te drága lézengő ritter,
Mi okosat mondhatnék? Hacsak nem azt, hogy légy bátor. Egészen pontosan azt éreztem, amiket leírtál, mielőtt eldöntöttem, hogy változtatnom kell, hogy életben maradjak a szó nemes értelmében. Nem fizikailag, hanem idebenn.
Amikor már nagyon tele volt a hócipőm a kezembe nyomták Osho Bátorság (A félelemnélküliség művészete)című könyvét. A könyv nem érdekes a történet szempontjából, mert a fordító teljesen tök, ezért a szöveg majdhogynem élvezhetetlen. Messze van attól, amit én irodalomnak nevezek és amit olyan nagyon szeretek. Viszont vannak a könyvben olyan gondolatok, amik megerősítettek bennem valamit.
Igen eltökélten hittem mindig abban, hogy az életben minden kérdésünkre választ kapunk ha becsukjuk a szemünket, a fülünket és meghalljuk a saját hangunkat. A legkomolyabb helyzetekben is adottak a válaszok. Minden területen. Olyannyira, hogy amikor azt érzed képtelen vagy meghozni egy döntést viszont érzed, hogy valami szorít, akkor ameddig át nem adod magad a saját szívednek, képtelen leszel helyesen cselekedni. Mert ha sokáig nem azt teszed, amit tenned kell, hanem az eszed vélt igazságára hallgatsz egyszer csak azt veszed észre, hogy nem találod a saját életed. Ez a gondolat elhalványult bennem és ettől éreztem magam igazán elveszettnek. Szóval kinyitottam ezt a könyvet és újra eszembe jutottak ezek a dolgok. Meg szavak, mondatok, afféle bölcsességek amik valamiért mindig velem vannak.
Van egy ilyesmi, hogy amit elengedsz az máris a tiéd. És, hogy minden egy. És nem vagyok okosabb attól, hogy eljöttem, sőt, az életem sem oldódott meg. És az sem biztos, hogy ez az út visz oda, ahová szeretnék eljutni. Viszont egy dolog biztos. Ez az út és a tapasztalások, amiket rejteget közelebb visz önmagamhoz, mint az az élet, amit otthon éltem.
Amióta itt vagyok hihetetlen élményeim vannak. Nem történetszerűek, nem képeslapszerűek. Ami ezen a kapitalizmus rothadó kezei által fertőzött de napsütötte szigetnek egy jelentéktelen turista negyedében történik velem, mégis maga a csoda. Olyan intenzíven tapasztalom meg önmagam, a megérzéseimet, mint soha ezelőtt. Csend van és nyugalom bennem. Nincs bennem félelem. Nem koncentrálok a jövőre, mert az itt nem épül, a materialista világom nem gyarapodik és itt a múltam is csak egy történet.
És ez az igazi nagy lehetőség. A magamfajta elégedetlen lehetőséget kapott arra, hogy a jelenben éljen. Ez nagyjából azt jelenti, lehetőséget kaptam arra, hogy éljek.
Mi változott? Megint hallom magam és megint érzem, hogy mennyire fontos és mennyire nem szabad ezt elfelejteni. És a bátorság, hogy kukázod az eszed és a szíved után mész felszabadít és új kapukat nyit meg. Találkozom emberekkel és minden beszélgetésem éppen időszerű és tartalmas és mindenekelőtt leginkább váratlan.
Azt veszem észre, hogy megszületik bennem egy gondolat, valami vágy féleség. Nem mondom ki, magamban sem valami nagyon konkrét képként jelenik meg, aztán elindulok arra, amerre az ösztöneim diktálják és a vágyaim teljesülnek. Nem tudom hitelesen, pontosan elmondani mi minden történt velem, a lényeg, hogy amióta újra rátaláltam erre a képességemre tökéletes biztonságban érzem magam a változásban.
Tegnapelőtt szabadnapom volt. Arra gondoltam, hogy nagyon régen voltam étteremben és milyen jó lenne valakivel egy étteremben osztani az észt valami nagyon fain bor társaságában. Otthon ezt elég sokszor csináltam és igen kedvelt elfoglaltságaim toplistáján vannak a kulináris élvezetek. Itt tökéletes szegénységben élek, igazán művelt, kifinomult társaságom nem igazán van. Szóval ez a gondolat átsuhant az agyamon és aztán megnyugtattam magam, hogy tökéletes lesz az avokádó dip (jajjdefinoooom), amit csinálok magamnak vacsira és ezzel a gondolattal leballagtam a tengerre.
Úsztam, napoztam felváltva, aztán elérkezett az idő, hogy hazaballagjak megcsinálni az avokádót. Szóval úsztam egy utolsót mégmielőtt… aztán egyszer csak ott termett egy fazon és megszólított. Ennél a résznél fontos tudni, hogy a ciprusiak az emberszabásúakhoz hasonlítanak, és az ideérkező turisták is inkább az alacsonyhomlokúak táborát erősítik…Azt is tudni kell, hogy naponta vetik rám magukat az emberszabásúak a parton és zsigerből küldök el mindenkit a francba. DE…ez esetben furcsa volt, ahogyan ez az ember megszólított.
Semmi tolakodás, kedvesség és udvariasság…felnézek és előttem áll egy faszi, tökéletes angollal, aki valahol a harmincas éveiben járhat. Beszélgetni kezdtünk. Ausztrál. 6 éve hagyta ott Sidneyt és itt van az irodája az igen igen kedvező adók meg a hely fekvése miatt. Folyton utazik. Üzletember. Szép, magas, kiegyensúlyozott. Művelt. Megkérdezem mivel foglalkozik, elmondja. Sikeres. Mondom neki, hogy szerencsés. És egy perc sem telik el azt veszem észre, hogy arról beszél nekem, hogy hiszek e a bennünk rejlő válaszokban, a lelkekben, akik fentről segítenek nekünk. Az újrakezdésről beszél. Hogy hajtotta a sikert, amit elért, de nem volt jó ember és ma már tudja ezt. Nem érdemelte meg és jól tönkre is ment bele. Elvesztette a vagyonát, elvált és ami ilyenkor ezzel jár. Azután eltökélte magát, változott és újra sikerre vitte. A legérdekesebb az volt, hogy arról beszélt hogyan hozza meg a döntéseit. Hogy megtanulta követni a szíve szavát és a legkomolyabb helyzetekben is tudja mit kell tennie amióta így cselekszik.
Kis kitérő-még egy mondat, ami régóta kísér – Légy hű magadhoz s így jó másokhoz. Ez jutott eszembe. Ha az vagy, aki vagy, azaz azt teszed, ami belőled jön, akármilyen fura is az, akkor másokkal is rendben leszel, mert te tudod mit akarsz.
Vissza a találkozáshoz. Szóval legnagyobb döbbenetemre mint valami üzenet jött ez a faszi, hogy elmondja, a szívedre hallgatni és a saját utadat járni nem csak valami spirituális síkja az életnek és aztán ott van még az üzlet is. Minden egy. Ha arra mész, amerre a belsőd diktálja és nem félsz az ismeretlentől, a kényelmetlentől, akkor tiéd amit akarsz. A pénz is! Nem helyénvaló hajtani a pénzt és közben elvesztegetni az életed… Megkérdezte mi a tervem mondtam hazamegyek avokádót csinálni. Megkérdezte nincs e kedvem tovább beszélgetni egy kis szusi mellett. Persze, hogy volt. Szóval aznap este szusiztam egy nagyon fain helyen tuti francia bor és egy igen kifinomult ember társaságában. Majd elköszöntünk. Emlékszel még arra, hogy egy jó vacsorára vágytam aznap egy művelt ember társaságában? Hát tessék.
Ez a példám, és tök jó példa. Ezt nem lehet akarni, nem lehet erőltetni. Csak óhajtani lehet és elengedni. És akkor jön. Így találtam meg Limassol legjobb boxedzőjét, így találok itt meg mindent.Nem tudom mennyi okosságot bírtam összesűríteni néhány oldalban. Azt biztosan tudom, hogy én tökéletes döntést hoztam. Mert bár nincs kolbászból a kerítés itt sem, kimásztam egy sötét veremből, ahonnan nem láttam, hogy az élet szép… Ja igen. És tényleg egy életünk van és minden dátum 24 órára van kalibrálva azután elmúlik és soha nem jön vissza többet és pici pöttyök vagyunk a világban, nem számítunk, szóval hadd ne vegyük már olyan komolyan a korlátainkat…Hanem csináljuk, ami jól esik.”