Kenny pulcsija

Kenny pulcsija


8 éve dolgozom emberekkel, és nem csak, hogy szeretem felkavarni az állóvizet, de szeretek lemenni az iszap legaljáig. Azt hiszem, hogy a Nagy Lélek addig dolgozik ellenünk, amíg fel nem tárjuk saját ellenállásainkat. Akkor kisimulhatunk és meg is szerethetjük magunkat olyan tökéletlennek, amilyenek vagyunk.

Nemrég kristályosodott ki bennem a “Kenny pulcsija” elmélet. Ő a South Park figurája, akinek a feje helyett a kapucnis pilcsijának a kapucniját látjuk. És, hát Kennyt így szeretjük.

Az elmélet lényege röviden: nem kell levenni Kenny pulcsiját, de még csak azt sem kell kérni tőle, hogy vegye le a pulcsiját ahhoz, hogy közel kerüljünk hozzá. Kenny a pulcsijával együtt Kenny. Így kell őt elfogadni.

Lehet azt mondani, hogy “na de ez így nem oké”, meg, hogy a kapucnis pulcsitól nem látni az embert. Én is sokáig azt gondoltam, hogy a terápiában valahogy le kell szálanként bontani az ilyen pulcsikat.

Közel 8 évnyi kliensezés kellett, hogy belássam, hogy nem kell lebontani a pulcsikat. Abban kell segíteni Kennyt, hogy szeresse magát pulcsival együtt, hogy megértse mit rejt a kapucniba és, hogy szabaddá váljon mindenki elvárásai alól, akiket zavar a kapucnija. Amikor ez a szabadság megszületik, amikor már nem kell a kapucnival valami ellenében definiálni magát, Kenny akár le is veheti ezt a pulcsit. Vagy nem. Mindehogy oké.

Nem megjavulni járunk terápiába, hanem megismerni a működéseinket, a tudattalanul működtetett játszmáinkat és elfogadni magunkat ezekkel együtt. A változás ezek után már – a terápia szempontjából – lényegtelen.