Bessel Van Der Kolk „A test mindent számontart” című könyvében a fejlődési traumatizációs zavarról (DTD), mint rejtett járványról beszél. Azt tapasztalom, hogy idehaza is nagyon sokan érintettek kisebb nagyobb mértékben, és ezért fontosnak tartom, hogy a köznyelvben is ismert legyen, és nem csak a szakma számára hozzáférhető erről alapvető tudás. Az elhúzódó gyermekkori stressz, ami mögött leggyakrabban családon belüli erőszak, és vagy elhanyagolás áll, szerteágazó tüneteket okoz. Ezeket mindenkinek jogában áll ismerni, ami sokat segíthet megfelelő szakembert találni.
Nagyon nehéz megfelelő szakellátáshoz jutni azon tünetek mentén, amik a DTD kapcsán megjelenhetnek, és ezekben az esetekben az egyes tünetek pl a szorongás, depresszió, kapcsolati zavarok, önértékelési zavarok stb „eseti kezelése” esetleggyógyszeres, vagy nem adekvált önismereti/terápiás/ezospiri/ stb kezelése sokszor nem csupán elodázza a valódi gyógyulás lehetőségét, de mélyíti azt a krónikus szégyenérzést, ami az érintettek önértékelését kezdetektől aláássa.
Idézem Van Der Kolktól a fent említett könyv függelékéből a DTD-re vonatkozó diagnosztikai ajánlás megfontolásait. Ha ebben a témában gyanítod, hogy érintett lehetsz vagy csak megszólít, ajánlom figyelmedbe a témában létrehozott odalamat a www.safespacemethod.com oldalt. Alább pedig odézek:
A fejlődési traumatizációs zavar mint diagnózis bevezetésének az a célja, hogy felhívja a figyelmet a krónikus interperszonális traumák klinikai tüneteinek valóságára, és ezáltal szolgáljon a kitett gyermekek és serdülők számára a hatékony intervenciók kifejlesztésére.
A kutatásokat ösztönözni kívánják arra is, hogy tovább tanulmányozzák a krónikus interperszonális erőszak neurobiológiáját, illetve következményeit. Azokat a gyermekeket, akik ismételten veszélynek vannak kitéve, rossz bánásmódban részesülnek, vagy nem kielégítő gondozást kapnak – függetlenül attól, hogy mutatják-e a PTSD tüneteit vagy sem – a jelenlegi diagnosztikai rendszer nem megfelelően írja le. Gyakran többféle, egymással összefüggéstelen diagnózist állítanak fel, a viselkedéskontrollra helyezve a hangsúlyt anélkül, hogy felismernék a tünetek hátterében álló krónikus traumát és a biztonság hiányát.
Ezért szükség van egy olyan diagnosztikai kategória megfogalmazására, amely pontosabban írja le ezen gyermekek állapotát, és amely a terápiás gyakorlat számára is irányt ad. (Van Der Kolk 2014)
A fejlődési traumatizációs zavar (DTD) közmegegyezés alapján javasolt kritériumai
A. Expozíció
A gyermek vagy serdülő olyan, többszöri vagy hosszan tartó interperszonális traumának van kitéve, amely tartalmazza a következőket:
-
elhúzódó vagy ismétlődő testi/érzelmi bántalmazás,
-
elhanyagolás,
-
vagy a szülői gondoskodás súlyos hiányosságai.
B. Affektív fiziológiai szabályozási zavarok
A gyermek a következő tartós problémákat mutatja:
-
Nehézség az érzelmek szabályozásában (pl. szélsőséges hangulat-ingadozás, tartós düh, reménytelenség).
-
A testi állapotok szabályozásának zavara (pl. alvási, étkezési, kiválasztási problémák).
-
Szélsőséges viselkedések az érzelmek kezelésére (pl. önkárosítás, veszélykeresés, szenvedélyekbe menekülés).
C. Figyelem- és viselkedésszabályozási zavarok
A gyermek a következő tünetek közül több tartós jelenlétét mutatja:
-
Nehézség a figyelem fókuszálásában és fenntartásában.
-
Ismétlődő önveszélyes vagy impulzív viselkedés.
-
Szélsőséges reakciók fenyegetésre (hiper- vagy hipo-reaktivitás).
-
A fejlődési kompetenciák súlyos károsodása az önszabályozás, a kötődés és a viselkedésszervezés területén.
D. Kötődési zavarok
A gyermek tartós nehézséget mutat a biztonságos kötődés kialakításában:
-
Súlyos bizalmatlanság, elkerülés vagy alárendelődés.
-
Képtelenség a kölcsönös, korának megfelelő kapcsolatok kialakítására.
-
Túlzott ragaszkodás, függőség vagy szociális visszahúzódás.
-
Gyakori szélsőséges reakciók (verbális/fizikai agresszió vagy teljes visszahúzódás).
-
Empátiahiány vagy mások érzései iránti intolerancia.
E. A PTSD tünetei
A gyermek mutatja a poszttraumás stressz-zavar spektrumába tartozó tünetek legalább egy részét (pl. újraélés, kerülés, fokozott izgalmi állapot).
F. Időtartam
A tünetek (B–E kategóriák) legalább 6 hónapja fennállnak.
G. Funkcionális károsodás
A tünetek klinikailag jelentős distresszt vagy romlást okoznak legalább két területen az alábbiak közül:
-
iskola,
-
család,
-
kortárscsoport,
-
törvények betartása,
-
egészség,
-
munkavállalás vagy önkéntes munka.
Forrás:
B. A. van der Kolk: Developmental Trauma Disorder: Toward a Rational Diagnosis for Children with Complex Trauma Histories. Psychiatric Annals, 35. 2005.