Barbi és a Fabrika #Be.Do.Have.


Share this :   | | | |
Barbi és a Fabrika #Be.Do.Have.

Barbit nagyjából egy éve ismertem meg, közös barátok csábították el egy bodyART órámra. Nehéz őt szavakkal leírni. Barbi egy jelenség, akivel találkozni kell. Igazi szív ember. Sugárzik, kedves, kreatív. Rá mondják, ha nem lenne, ki kellene találni. Rádióműsort vezetett a Tiloson, bútorokat kelt új életre és nemrégiben megnyitotta társával a saját bútor műhelyét, a Fabrikát.

Számomra ő is egyike azoknak az embereknek, akik tudják, hogyan boldoguljanak az életükben. BOLDOGulni számomra azt jelenti, elégedetten élni. Hűen önmagunkhoz, a vágyainkhoz és az álmainkhoz.

Az interjú a #BE.DO.HAVE.PROJEKT keretében készült. A fotót Kárász Karolina készítette.

Hogy hívnak?

Markó Barbara

Mi a hivatásod?

A hivatásom állandóan változóban van. Most már jó néhány éve bútorokkal és lámpákkal, és úgy általában: terekkel foglalkozom. Összehozni a megfelelő tárgyakat és gazdáikat. Pontosabban: megtalálni a legszebb tárgyakat, kihozni belőlük a maximumot és boldogan útjukra engedni őket. Segíteni azoknak, akik hozzánk fordulnak, hogy a tér, amiben élnek, minél több energiát adjon nekik, minél inkább kifejezze őket. De közben magamat is bele adom, a tárgyak iránt érzett szeretetemet értékesítem.

Mire vagy a legbüszkébb?

A FABRIKA – jelenlegi fő projektünk Kele Sára formatervezővel – egy vintage bútorok nem szokványos felújításával foglalkozó műhely, aminek nemrég avattuk fel az új bázisát, amit rengeteg segítséggel, de saját kezünkkel újítottunk fel a Szondi utcában. 

Mióta csinálod/élsz a hivatásodnak?

Hiszen mindig is hivatásomnak éltem! Mindent teljes szívvel csináltam, amiben éppen voltam, és ha már nem tudtam úgy csinálni, akkor abbahagytam. Újságíró voltam sokáig, rádióműsort vezettem, magazint szerkesztettem, design kiállításokat szerveztem, ami csodálatos arra, hogy felfedezd a világ számodra érdekes szeleteit. De aztán a Möbelkunst üzletvezetőjeként rájöttem, hogy sokkal többet lehet adni az embereknek, ha magad is részese vagy a folyamatoknak, nemcsak megmutatod, hogy mások milyen jó dolgokat csinálnak. 

Hogyan kezdted el? Mi indított el?

Nem volt kezdőpont, az utam folyamatosan alakult és formálódott, minden mindennel összefüggött. Most olyan vagyok, mint egy lego város, kezdenek összeállni a kis kockák, egyre jobban látom a helyüket. 

Mi motivál?

Kicsit Jockey Ewing-osan hangzik, de mindig elérem, amit akarok! Csak nem mindig a megfelelő dolgokat akarom, vagy legalábbis nem látom azonnal, miért jó nekem. Van bennem egy nagyon erős túlélő ösztön, ami mindig átlendít a nehéz pontokon, menni kell és kész. Nincsenek kérdések. Szerintem ezt a nagymamámtól örököltem, aki nagyon akaratos volt, és nem mellesleg átélte a második világháborút. 

Ki a példaképed?

Sok példaképem van, másképp nem lehet! Először is az anyukám, aki egy nagyon erős nő, sokszor átugrotta már a saját árnyékát. Aztán Nyakas Kitti – coach, HR tanácsadó – akitől évek óta tanulgatom, hogy nem kell mindig ajtóstól rontani a házba. Kele Sári, aki a társam a Fabrikában, nagyon sokat tanít nap mint nap arról, hogy lehet egyszerre szelídnek és erősnek lenni. Az a helyzet, hogy rengeteg jó ember, szakember vesz körül, olyan stylistok és építészek, akiktől leesik az állam, nagyon tudok rajongani azokért, akik tanítanak nekem valamit. Mesi, te is ott vagy ebben a listában, mint az első ember, aki pusztán a személyiségével rávett, hogy mozogjak. 

Mi volt eddig a legnehezebb?

Elfogadni és meghallani, hogy az élet néha szól, hogy lassíts, Barbikám! Amikor eltöröm a lábam, amikor kitörik alólam az autó, amikor sírok a fáradtságtól, és az agyára megyek mindenkinek. Na, akkor venni kell egy nagy levegőt. 

Mitől érzed magad elégedettnek?

Amikor végigviszek valamit, és örömet okozok vele. Amikor véget ér egy hosszú nap, kiülök a teraszra egy pohár borral, és látom, hogy szépen nőnek a növényeim. Amikor megnevettetem a barátaimat. 

Mit csinálsz ha elkedvetlenedsz?

Megsimogatom a kutyámat, ő mindig felvidít, ha baj van. De az is sokat segít, ha megpróbálom kibeszélni magamból. Mindig mellettem állnak a barátaim, mindenben támogatnak. 

Mik a következő terveid?

Mindig csak a következő kanyarig látom be az utat, nem is próbálok előre tervezni. Kívülről nézve már-már ijesztő mértékben intuitívan csinálom a dolgaimat. Rettenetes sakkjátékos vagyok, viszont a megérzéseim általában jófelé visznek. 

Mit üzensz annak, aki nem tudja merre tovább?

Menjen el egy coach-hoz, találja ki, miben a legügyesebb, és váljon a hasznára a világnak. Nincs számomra ijesztőbb, mint félgőzzel haszontalan dolgokat tenni nap mint nap. Ha megvan, mit szeretne, ezerrel álljon ki érte, és jönni fog a segítség. Beégett egy mondat, Nietzsche mondta azt hiszem, hogy akarni egyenlő egy akaratot sokáig akarni, szerintem ez a kulcs. 

Kapcsolat

Fabrika a neten

Fabrika a Facebookon