Barbi másfél éve azzal keresett meg, akkor még alkalmazott grafikusként, hogy szabadúszóként szeretne boldogulni. Tele volt kérdésekkel, bizonytalansággal, de eldöntötte, hogy megteszi az első lépést. Segítséget kért, dolgozni kezdett magán és tudatosan szembenézett a félelmeivel. Azóta szabadúszóként alkot. És nagyon úgy tűnik, nem csak jól érzi magát ebben a felállásban, de sikeres is!
Az interjú a #BE.DO.HAVE.PROJEKT keretében készült. A fotót Szabó Ádám készítette. #bedohave #zuango
Hogy hívnak?
Bárdos Barbara
Mi a hivatásod?
Tervezőgrafikus vagyok. Arculatban, logóban, illusztrációban, infografikában és kiadványban utazom.
Mire vagy a legbüszkébb?
Most épp erre az interjúra. Ebből kiindulva pedig az életemre. Amiért nagyon hálás vagyok, hogy halad előre és folyamatosan mozgásban van. De nagyon büszke vagyok a körülöttem lévő emberekre is akik nélkül ez nem menne.
Mióta élsz a hivatásodnak?
Körülbelül 5 éve. Elösszőr egy szerkesztőségben dolgoztam 2 évig grafikus illusztrátorként, ott nagyon sokat tanultam a szakmáról. Kapcsolatokat építettem és barátokat szereztem. Utána döntöttem úgy, hogy a saját utamat szeretném járni és így lettem szabadúszó grafikus. Ennek az életmódnak is megvannak a nehézségei és a szépségei, de máig az egyik legjobb döntésemnek tartom. Megtanultam bátor ember lenni, és szívből végezni a munkám, így olyan kapuk nyíltak meg, amire mindig is vágytam.
Hogyan kezdted el? Mi indított el?
Elöszőr egy design stúdióban voltam pár hónapig gyakornok, utána kerültem a Hamu és Gyémánt szerkesztőségébe. Kicsibe kezdtem és kis lépésekben halladtam. Máig igyekszem ezt az elvet követni, a kis lépések művészetét. Legjobban egy logó tervezéséhez tudnám hasonlítani. Megszületik az igény, utána kitalálsz rá egy koncepciót, átgondolod hogy is kéne megvalósítani. Húzol egy vonalat, aztán egy másikat, majd összekötöd. Ha ez meg van, kitöltöd színnel, felturbózod ívekkel, mintákkal, végül beilleszted a szöveget. Fontos, hogy tudd mit akarsz, de ne akard egyszerre az egészet.
Mi motivál?
Az újdonság iránti szenvedélyem. Viccesen hangzik de szerintem mindenben ott van a logó lehetősége. 🙂 Ez persze nem könnyű, mindig valami újat kitalálni és megtervezni, de engem ez a kihívás éltet. Én egy szépség központú ember vagyok, mindent imádok ami szép, ízléses.
Ki a példaképed? (Ha van ilyen)
Oh, hát ha valaki, akkor én igazi példakép fan vagyok! 🙂 Nálam bárki lehet példakép, aki megfog jellemével, mondataival. Nagyon szeretek másoktól tanulni és nagyon tudnak motiválni az emberek. Ott van például a férjem, akinél bátorszívűbb, őszintébb embert nem ismerek. Ott vagy Te, Emese, aki megtanított és persze ma is tanít hitelesen élni. Sok mindenkit mondhatnék, a lista hosszú, és remélem végtelen is marad életem végéig. Szerintem az életben mindenki példaképe mindenkinek, csak kellő nyitottság és alázat kell hozzá hogy ezt észre is vegyük. De nálam lehet példakép egy jó könyv, egy jó film, vagy egy színdarab, amiben szintén meghallom a szavakat és amiken elgondolkodhatok.
Mi volt eddig a legnehezebb?
Az elengedés. Mind a munkámban, mind a magánéletemben. Bármit tervezek nehezen engedem el, mindig úgy érzem, talán lehetne jobb, talán lehetne szebb. Vajon minden kijött belőlem???
Előfordul, hogy pozitívan sül el ha visszanyúlok, és tényleg megérte még egyet tekerni rajta, de van hogy nem, és egy korábbi változatot küldök tovább. A magánéletemben pedig a tökéletességre való törekvés. Aztán persze mindig arcon csap az élet: nyugi, csak emberből vagy, ne légy olyan szigorú, fogadd el, engedd el és LAZÍTS 🙂
Mitől érzed magad elégedettnek?
Ha érzem és tudom hogy tettem dolgokért. Nálam a cselekvés egyenlő az elégedettséggel.
Mit csinálsz ha elkedvetlenedsz?
Elmegyek edzeni, vagy jógázni. Ha rossz a kedvem, vagy háborog a lelkem a mozgás mindig segít. Mára ezt is sikerült beépíteni a mindennapjaimba, és most már tudom sport nélkül nem megy, legalábbis nekem nem.
Mik a következő terveid?
Most szerda este van. Elküldöm az interjút, veszek egy fürdőt és lefekszem. Holnap folytatok egy logót és remélem befejezzek egy másikat. Aztán a Coworkingben lesz egy kis buli, mostanában a kispéntek nagyon kapós lett. 🙂 Hétvégén túrázunk egy nagyot. Aztán hétfőn újra munka és edzés. Mindeközben bízom benne hogy jó úton haladok és remélem sok szép új projekt fog megtalálni. Nincsenek nagy terveim, csak vágyaim, amik remélem teljesülnek.
Mit üzensz annak, aki nem tudja merre tovább?
Ha nem megy egyedül kérj segítséget. Menj el terápiára, vagy coachingra. Az is sokat segíthet ha nyíltan beszélsz róla barátokkal, családtagokkal, ismerősökkel. A legfontosabb hogy légy bátor. Szerintem a legtöbb amit magunkért tehetünk, hogy felismerjük képességeinket és azok szerint élünk. Mindennap tegyél érte egy kicsit, aztán egyre többet. Állj meg néha és örülj a sikereknek. Oszd meg ezt másokkal is, Bartók Béla egyszer azt mondta: nem csak magadnak zenélsz.
Kapcsolat