Ötujjas cipőjében tekeri a bringáját a városban, leparkol, beül egy kávézóba, előveszi a notebookját, egyenes háttal ülve dolgozik. És lefogadom, hogy még ilyenkor is vigyorog, amikor senki sem látja. Legutóbb a Dropsról mesélt, meg arról a mobil alkalmazásról, amit pikkpakk lefejlesztettek mellékesen a halogatás mestereinek.
Danival még a Colabs alakulásának idején, 2009 körül találkoztam, és azóta is úgy él a fejemben, mint az a srác, akinek mindegy, hogy New Yorkban, Londonban vagy Budapesten él, ha valamit kitalál, azt megcsinálja. Tele van ötletekkel és nem ismer kifogásokat.
Minden találkozás után az az érzése támad az embernek, hogy azonnal neki kellene állni valami izgalmas feladatnak.
Számomra ő is egyike azoknak az embereknek, akik tudják, hogyan boldoguljanak az életükben. BOLDOGulni azt jelenti, elégedetten élni. Hűen önmagunkhoz, a vágyainkhoz és az álmainkhoz.
Az interjú a #BE.DO.HAVE.PROJEKT keretében készült. #bedohave #zuango
Hogy hívnak?
Farkas Dani
Mi a hivatásod?
Tanulás-térképész vagyok. Meg szeretném tanítani az embereket maximális hatékonysággal tanulni, hogy az életük legjobb verzióját tudják megélni.
Mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy a 10 évvel ezelőtt naív agyamból kipattant küldetést nem hagytam el és elhittem, hogy ennek van értelme. Egyre jobban úgy tűnik, jó megérzés volt.
Mióta csinálod?
9 éve. Irónikus módon a főiskola utolsó évében döbbentem csak rá, hogy nem tanítottak meg tanulni. Borzasztó ideges lettem emiatt és elkezdtem megoldást keresni.
Hogyan kezdted el? Mi indított el?
Szerencsére egy gyenge fősulira jártam (remélem ezt a tanáraim nem olvassák :D) és rengeteg szabad kapacitásom maradt mellette. Egyik nap beszabadultam a helyi könyvtárba és kíváncsiságból elkezdtem mindenféle könyvet olvasni. A vektorok szép lassan a pszichológia, majd a tanuláselmélet felé vezettek. Egy álmatlan éjszakán aztán összeállt a kép: a tanulás minden – ha ezt jól csinálod, akkor gyorsabban fogsz elérni minden célt, amit kitűzöl magadnak. A felismerés után egy évvel otthagytam az első munkahelyemet azzal a felkiáltással, hogy megírom azt a könyvet, amit el kellett volna olvasnom gimi első napján. Innen indult, könyv végül nem lett belőle – még -, de azóta nincs megállás.
Mi motivál?
Csináltam magamnak egy nagyon erős gondolatvírust, nevezhetjük ezt küldetésnek. Nagyon pontosan tudom, hogy mi a cél és elég gigantikus ahhoz, hogy bármikor belelkesedjek ha csak rá gondolok. Egy csillió-darabos puzzle, amivel el fogok babrálni egy darabig, de tudom, hogy a végén valami állati jó dolog jön ki belőle.
Nagyon kíváncsi gyerek vagyok, szóval sok minden más is meg tud mozgatni. Például olyan mindennapi problémák megoldása, mint az ormótlan kulcstartók vagy az egyszer használatos vízszűrő patronok esete.
Ki a példaképed?
Sokan inspirálnak, leginkább a mesterek és a különcök, akik egy kitaposatlan utat választottak és rendületlenül járják azt az akadályok ellenére. Hazai merítésből Kassai Lajos lovasíjásztól tanulok sokat, világszinten pedig Elon Musk. Ő szokott mostanában helyretenni, amikor elkezdem sajnáltatni magam, hogy ez nem jó, az nem jó, túl nehéz, nincs energiám. A csávónak 5 gyermeke van, mellette a világ két legforradalmibb cégének vezetője – egyiknek a főmérnöke is egyben.
Mi volt eddig a legnehezebb?
Talán az, hogy megtaláljam azt az átfedést, ahol a passzió és a pénz találkozik, tehát olyan dolgokba kellett beleinjektálnom a meta-tanulás tapasztalatomat, ami társadalmi értékkel bír, azaz fizetnek érte az emberek. A tudásodat, alkotásodat meg kell tanulni eladni – ez a játékszabály része a mai társadalomban.
Mitől érzed magad elégedettnek?
Ha a napom minél nagyobb hányadát flow-ban tudtam tölteni.
Mit csinálsz ha elkedvetlenedsz?
Felülök a bringámra és elindulok az erdőbe. Az tíz esetből tízszer kiadja a megoldást.
Mi a következő terved?
8 millió embert szeretnék nyelvtanulás-függővé tenni két éven belül. Most tartunk 200 ezernél.
Mit üzensz annak, aki nem tudja merre tovább?
Nem tudom már milyen ez az állapot, így nem is akarok bölcsességeket durrogtatni. Valószínűleg nincs is tuti recept. Viszont pár napja hallottam egy jó kérdést, amire ha megkeresed a választ, akkor talán megmutatja az irányt.
Hogyan szeretnéd, hogy emlegessenek miután már nem leszel? („… egy olyan … volt, aki …”)
Kapcsolat