Vannak félelmeink, fájdalmaink, amiket olyan gondosan elrejtettünk, hogy véletlenül se kerüljenek a szemünk elé. Ezek persze gondosan szembejönnek…. álruhában ismétlődő „kellemetlen helyzetek” formájában.
Ezek az elrejtett félelmek tudnak minket belekergetni és benne tartani olyan helyzetekbe, amikről azt érezhetjük, csak elviszik az energiánkat és nem vezetnek sehová, mégis ismételgetjük őket.
Az önismereti munka segít ránézni arra, ami van. Ha elég bátrak vagyunk, lekerül a lepel olyan illúziókról, amikkel eddig „takaróztunk”. Találkozni azzal a fájdalommal, ami elől régóta menekülsz, nem kellemes dolog. A képzeletbeli virágok halálával el kell gyászolni azt, ami tényleg fájdalmat okozott. Ez eltarthat egy darabig. De én úgy tapasztalom, hogy ez a folyamat bármilyen fájdalmas, még mindig elviselhetőbb és építőbb, mint a drága illúziók.
Ha épp benne vagy egy ilyen folyamatban, neked szól ez az üzenet. Veled vagyok. Velem vagy. Nem vagy(unk) egyedül.