3 hetet töltöttem a világ egyik legsűrűbb városában, New Yorkban. Az első napokon védtelenül bolyongtam az anyag sűrűjében és egyre erősebben éreztem szorítást a szívemben. Ösztönösen menekülni kezdtem, igyekeztem megtalálni a forrást, ahol töltekezhetek.
Menedéket a Hudson folyó, az óceán, a Central Park fái és Manhattan múzeumai adtak. Megtaláltam a helyem a forgatagban, minden nap „töltőre tettem magam”. A második héttől újra középre kerültem magamban.
Ezzel az érzéssel a város utcáit járva megjelent bennem egy kép, egy nagyon öreg fa képe. Béke van bennem. Tudtam, hogy ez a fa én vagyok.
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=6XP-f7wPM0A]